Lassanként napi szinten találkozok olyan iskolai problémákkal, hogy gyermekemet valamilyen retorzió éri. Nem azt mondom, hogy ő egy szentecske, de azért olyan messzire menni sem tapasztaltam még tanárt, amilyet tegnap.

De kezdjük elölről. Sajnos a fiam sok más gyermekkel együtt komoly mentális problémákkal küzd. Nem, nem valamiféle őrjöngő 'nem normálist' kell elképzelni, csupán olyat, akire az átlagosnál jobban kell figyelni és az átlagosnál nehezebben fog fel dolgokat: enyhén értelmi fogyatékos. Sokszor békésen megvan ő magában. Épp ezért célpontjává tud válni más gyermekek agresszióinak.

A minap - épp a múlt héten - kellett feljelentést tennem, mivel mástól származó ütésnyomokat találtam rajta: vagyis nem vigyáznak rájuk az iskolában! De ami tegnap történt, az minden képzeletemet felül múlt:

Történt, hogy egy óvatlan pillanatban fiam levert valami virágcserepet az iskolában, ami a padlóra esve széttört. Máskor is volt már ilyen: következő alkalommal pótoltuk a hiányt és kész. De olyan hogyan juthat valakinek az eszébe, hogy mint egy 'büntetésül' fog egy ollót és szó szerint kettévágja a gyerek tolltartóját, valamint a benne lévő ceruzákat, tollakat

Hazaérve a combja tiszta lila, kék volt a kifolyt tintától. Mondjuk azt nem tudom, hogy került a zsebébe.

Nos ezek után hogyan merészeljem őt 'iskolába' engedni? Mi lesz a következő 'példamutatás'? Félmeztelenül fognak rohangálni a folyosón, meglett felnőtt létükre a gyerekek előtt? Szóval ez egy kész diliház. Az első iskolát, amelyikbe járt, azt már bezárták. A másodikba szó szerint olyan szellemi nyomorékok jártak, ahová nem szívesen engedtem. Két év után kiderült, hogy itt - egy pedagógiai módszertani intézményben - nemhogy nem vigyáznak, nem figyelnek eléggé rájuk, de még olyan példával is járnak elől felnőtt emberek, 'tanárok', akik az őrület határán vannak.

Bocsánat, de ezt nem tudom be az oktatás tragikus helyzetének. Csakis annak, hogy évek alatt kontra szelektálódott a tanári kar, s mára ez maradt: idegösszeomlás szélén táncoló tanárok rossz példával, ne adj' Isten, gyerekeket veszélyeztetve.

Ezek után, hogyan kellene fogadnom a tanárok értékeléseit. Azok, akik nem képesek jó példával elől járni és nem veszik tudomásul, hogy nekik nem a rombolás a feladatuk, hanem az építkezés - és persze, egy módszertani intézményben, ahol sajátos nevelési igényű gyerekeket 'fejlesztenek' - nehezebb dolguk van általában, mint egy normál iskolában.

Úgyhogy ezért is fordulok a nyilvánossághoz. Van még 3 év hátra az általános iskolából. Nekem törvényi kötelességem őt iskolába járatni. Magán tanárt nem tudok fogadni, mert azt én nem tudom megfizetni. Mégis melyik iskolába lenne érdemes vinnem, ahol nem rombolják tovább a gyerek személyiségét!?